Óriáskijelző, S Pen, DeX, csúcsmobilhoz illő teljesítmény, remek üzemidő, valamint öt megbízható, minőségi kamera: a Galaxy S23 Ultra a legsokrétűbb mobil a piacon, de nem biztos, hogy mindenben és mindenkinek a legjobb választás. Különösen szubjektív kérdés a kamera, hiszen van, aki instagramos, színes-szagos, filterezett képekre vágyik, és van, aki pont olyanra, amit a szemeivel lát, és amit cserélhető objektíves fényképezőgépe ment. Éppen azért rengeteg múlik a mobilok képfeldolgozó algoritmusán, és ha azon lehet még dolgozni, ott vannak az alternatív módok, illetve szoftverek.

Az S23 Ultra négy hátlapi optikája és segédelemei [+]

Ami elvitathatatlan a Samsung, Google és Apple telefonok esetében, az a lencséken átívelő, kiszámítható és megbízható minőség az előlapot és a videókat beleértve, a Samsung ráadásul ultraszéles kamerától 10x-es optikai nagyításig kínál lencseválasztékot. A képeket 100%-on, kukacoskodó szemekkel nézve viszont a Samsung feldolgozó algoritmusának is előkerülnek a viselt dolgai, úgyhogy, gondoltam adok a gyártónak és az olvasóknak pár tippet, hogy lehet a csúcsmodellből a legtöbbet kihozni. Főleg, ha nem kisebb, mint 200 megapixeles ISOCELL HM1 szenzor bújik meg a 23 mm-es és f/1,7-es rekeszértékű objektív mögött 1/1,3"-en, többirányú PD-autofókusszal és optikai képstabilizátorral – jöjjön mindjárt ötféle felvétel csak a Samsungtól és egy a Google Kamerától!

Az S23 Ultra gyári kameraszoftvere [+]

Főkamera, automata mód, 12, 50 és 200 megapixel

A főkamera automata módban dinamikus, részletes, igen előnyös képeket ment megbízható fókusszal, expozícióval és fehéregyensúllyal. Teljes nagyításban a 12 megapixeles felvételek viszont vastagon túlélesítettek és zajszűrésnek, illetve a textúrakiemelésnek is bőven van nyoma, amit olvasóink is megjegyeztek a teszt alatt. A 4:3 ikonra bökve szerencsére választható nagyobb felbontás, és 50 megapixelen mindjárt természetesebb textúrákat és visszafogott élesítést kapunk, bár elég sok a kontraszt – nappal ezt a paramétert javaslom használni. 200 megapixeles fotó is lőhető persze, csak nincs sok értelme a 16320 x 12240 pixelnek, hiszen nincs igazi részletelőny 50-hez képest, plusz kevesebb elemből összegyúrva gyengébb a dinamika – ez a mód később jön kapóra.

A Google Kamera kezelőfelülete [+]

Expert RAW 12 és 50 megapixel, Google Camera, 12 megapixel

Az automatika mellett a Samsung Profi RAW néven olyan kézi módot is kínál, amely többelemes feldolgozás után kínál nyers DNG és feldolgozott JPG fájt – és sajnos teszi ezt eleve túlszűrt, túlélesített és túl színes csomagolásban, amivel pont a hobbisták nem tudnak sokat kezdeni, mert nem kerülhető ki vele a Samsung feldolgozó algoritmusa. Lényegében minden kamerával túlprocesszált a profi RAW felvétel: túlzott textúrakiemelés, telítettség és élesítés, plusz este komoly zajszűrés, amivel nálam ki is esett a használatból. 50 megapixelen meg csúnyán alulexponált a felvétel, szóval maradhatunk a gyári szoftver nagy felbontásán, vagy alternatív szoftver után nézhetünk. A Pixel telefonokból importált Google Kamera rengeteg készülékre elérhető és egyes modellekre igazított beállításokat is meg szoktak osztani, az S23 Ultrára mindenesetre még olyan korai változatot dobtam fel, ahol a kommunának még dolgoznia kell a finomításon – telepítési útmutató a cikk alján. A természetesebb feldolgozás azonban mindjárt nyilvánvaló: a színek, kontrasztok, a textúrák, a kontrasztok és lencserajzolat is sokkal inkább tükrözi a valóságot, illetve az optika és a szenzor képességeit, komolyabb algoritmus rátelepedése nélkül. Jöjjön még három példa.

Főkamera 12 (1. sor) és 50 megapixel (2.), Google Camera 12 megapixel (3. sor)

A Samsung túlélesítése 12 megapixelen a táblák, kábelek és feliratok környékén nyilvánvaló, míg a túlzó textúrakiemelés az aszaltra vagy sűrű növényzetre tekintve bújik elő, ami számomra már előnytelen. 50 megapixelen újfent tisztább képek kapunk, de a Google Camera szállítja a legtermészetesebb felvételeket a szélek és az ágak rajzolata, illetve az ég pontos kék színe esetében. Este rengeteg részletet ment a főkamera egy kis zajjal és pontos fehéregyensúly, de itt is nyilvánvaló a túlélesítés, sötétben pedig már túl sok a zajszűrésből 50 megapixelen, hogy ilyenkor ne legyen a Samsung olyan jó, mint az iPhone Pro 48-on. A Google Kamera telítettségén lehetne finomítani, mindenesetre különösebb élesítés nélkül szállít újfent remek részletességet, így életképesebb esti alternatíva, mint a túlszűrő Expert RAW vagy éjjeli mód – az utóbbit jobb koromsötétre tartogatni, ahonnan ennyi részletet csal elő, plusz ott az asztrofotó mód, aminek egyelőre nem működik a Google-féle alternatívája ezen a telefonon.

Főkamera, 2x-es és 2,9x-es szenzorzoom (1. sor), ugyanez 200 megapixelből vágva (2.)

Az S23 Ultra a főkamera mellé 3x-os és 10x-es optikai nagyítás kínál, viszont, ha már rendelkezésre áll 200 millió pixel, a szenzorszintű nagyítás 2x-es és 2,9x-es állásban lehetne sokkal részletesebb és kevésbé mosott, mint ami az első sorban látható a gyári szoftvertől. A 2. sor eredményei sokkal részletesebbek: a 2x-es tűéles és a 3x-os is abszolút használható, pedig csak annyit csináltam, hogy egy 200 megapixeles kép megfelelő részét kivágtam és leméreteztem, és akkor a Samsungnak is így kellene megoldania az átmeneti zoomot. Ha ugyanis a 3x-os szenzorzoom is használható, az optikai nagyítás indíthatna 4x-es állásba, ahogy tesz a P50 Pro 95 mm-en (habár ezt a Huawei 3,5x-ösnek titulálja), ráadásul ez utóbbi sok másik gyártóhoz hasonlóan méretes, 64 megapixeles szenzort használ, 16 megapixelre leskálázott eredményekkel. Ezzel szemben a Samsung 3x-os, 69 mm-es optikai nagyítása 10 megapixeles szenzort vet be, és ezt skálázza 12-re, nyilvánvalóan kevesebb részlettel.

Galaxy S23 Ultra, 3x-os zoom (1. sor), Google Camera 3x-os (2.), P50 Pro 3,5x-ös (3.)

Nem rossz egyébként az Ultra 3x-os nagyítása, ám ha mellé a Google Camerával készült és 10 megapixelen hagyott képeket, a szenzor és az optika természetes rajzolatával szerintem jobb és kevésbé mosott képet kapok. Ám nincs mese: a P50 Pro zoomkamerája két szinttel jobb részletek és textúraminőség oldaláról 16 tűéles megapixelen. Este küzd-hajt az Ultra, és egész használható a 3x-os nagyítás, ha kellően megvilágított témára irányítjuk, és bár a Google Camera több részletet talál kevesebb szűréssel, éppen ezért elég sok színes zaj marad a sötétebb részeken, így nem ideális a helyzet. A P50 Pro részletelőnye este is nyilvánvaló, ugyanakkor a Huawei is visszafoghatná a zajszűrést és a telítettséget, maradt ugyanis kiaknázatlan potenciál a méretes szenzorban.

S23 Ultra, 10x-es zoom (1. sor), Google Camera 10x-es (2.), P50 Pro 7x-es (3.)

Az Ultra 10x-es zoomkamerájára a riválisoknak nincs válasza, mivel azonban a 230 mm-es optikához újfent 10 megapixeles szenzor dukál, a 12 megapixelre skálázott eredmények ezúttal sem tűélesek. Viszont rendkívül közel hozható a távoli téma ilyen nagyításnál, ami előnyös, ha a nyilvánvaló textúrakiemeléssel és zajszűréssel megbarátkozunk. Ehhez képest az optikai korlátjai miatt életlenebbnek ható Google Kamera felvételei természetesebb és részletesebb textúrákat demonstrálnak, lásd az utcatábla erezetét vagy a fal repedéseit. A meglepetést az P50 Pro szállítja: 3,5x-ös, 64 megapixeles kamerája lehetővé teszi ugyanis a közel veszteségmentes, 7x-es szenzorzoomot, és a 16 megapixeles képekbe jutva ugyanazokra a terepelemekre ugyanannyi képpont jut, mint az S23 Ultra 10x-es egységével. Lehet, hogy már a P50 Pro efféle képei sem tűélesek, mégis előnyösebben dolgozik a textúrákkal és a színekkel. Este már egyik kamera sem brillírozik: az S23 10x-es képe túlszűrt, míg a Google Camera részletelőnyének rengeteg képzaj az ára. Ha viszont a Széll Kálmán tér feliratot vagy a falfirkákat nézem a háttérben, a szintén elég sok szűrést használó P50 nyerésre áll, és ezúttal is hagyott benne a Huawei potenciált. Nyilvánvaló, hogy egy remek zoomkamera praktikusabb lehet két gyengébbnél, és ezt sok márka kihasználja.

Ultraszéles kamera, alapszoftver (1. sor), Google Camera (2.)

A Samsung ultraszéles kamerája 12 megapixelen nem skáláz se le, se fel, és nem volt nálam a Find X5 Pro vagy másik rivális nagyobb méretű és felbontású ilyen kamerával, hogy demonstráljam annak előnyeit. Nappal a helyzet azért jó, de 100%-on tetten érhető nem kevés túlélesítés főleg a széleken, de a zajszűrés is jelentős, lásd a festményszerű felhőket. A Google Kamera rajzolata, textúrái és kontrasztjai most is természetesebbek, felesleges élesítésről szó nincs, és bár este a színeken lehetne dolgozni (kicsit sok és hűvös a telítettség), a metrókijáratnál és a sarkoknál is hatalmas az előny a gyártói kamerához képest. Az S23 automata módja ugyanis elmossa, majd rommá élesíti a részleteket, amelyek középen nem az igaziak, a szélek pedig foltosak. Az éjjeli mód még rosszabb (katt ide): túlszűrt, elmosott minden, de a Profi RAW példa sem jobb mindössze 900 KB-on – kellett volna az a nagyobb szenzor.

Galaxy S23, S24 Ultra tippek

Ez a néhány példa remélem demonstrálta, hogyan lehet alternatív móddal (nappal 50 megapixel) vagy szoftverrel (Google Kamera) a piac egyik legsokrétűbb kamerarendszeréből még többet kihozni, az S23 Ultra előtt pedig több évnyi frissítés áll, hogy a Samsung természetesebbre vegye a képfeldolgozást. Mondom is a fejlődési lehetőségeket: csökkenteni kellene a túlzó textúrakiemelést és teljesen elhagyni a szoftveres élesítést. Helyette vissza lehet fogni a zajszűrést és a JPG tömörítést, hogy sokkal méretesebb állományokat mentsen a telefon. Az éjjeli mód és az Expert RAW algoritmusán is rengeteget kellene javítani, hogy tényleg előnyt jelentsenek az alapszoftverhez képest. Végül egy olvasói tipp, köszönjük: lehessen a LED villanót folyamatos megvilágításra használni fotózáskor, ne csak erős vakuzásra, ami egyébként egyáltalán nem opció az ultraszéles kamerával.

Az alapok jók, de maradt kiaknázatlan potenciál az S23 család kameraszettjében [+]

Addig bátran lehet a Google Kamerát használni: jelen sorok írásakor én az innen letölthető APK fájlt dobtam fel saját felelősségre, az ismeretlen forrásból való telepítés engedélyezése után pedig az itt található ZIP fájt tömörítettem ki a telefon főkönyvtárába (SGCAM lesz a mappa neve). A Google Kamerát nem az ikonra röviden, hanem hosszan bökve indítottam el a Szelfi készítése opciót választva (különben az alkalmazás leáll), majd kétszer az exponálógomb és az előlapi kameraváltó ikon közötti fekete sávra bökve hívtam be a 0S23UTLRAN.xml beállításfájlt (utána az alkalmazás normálisan fut). Végül kikapcsoltam a felesleges Hires nagyfelbontású opciót, és máris az összes kamerát rendben tudtam használni az előlapi beleérve, némi expozíciókorrekcióval. Az importált Google Kamerában az a jó, hogy folyamatosan frissíti a kommuna és idővel egyre jobb beállításokat tesz közzé egyes készülékekre, ami az S23 család esetében még készül, de már most jó a minőség. Videózásra azért a Samsung automata vagy profi módját javasolom, és amúgy ez a téma is megérhet egy bejegyzést.

Négy méretes kameraszenzor pixel binninggel: a Vivo X90 Pro+ megcsinálta (forrás: Vivo) [+]

Ami pedig a jövőt illeti: kedves Samsung, kukázzuk végre a 10 megapixeles zoomkamerákat 600 ezer forint felett, ha ugyanis elég a 200 megapixel minőségi 2x-es és 3x-os szenzorzoomra, mindjárt lehet nagyobb optikai zoomtartománnyal, szenzorral és felbontással indítani, hogy egy kamera tudja le a kétféle nagyítást egy Huawei, Honor vagy Vivo mobilhoz hasonlóan. De lehet két szenzorzoomos optikai egység is mondjuk 4x-es és 10x-es változatban, és akkor senki nem állítja meg a Samsungot, persze mögé kell tenni a természetesebb feldolgozást. Addig viszont hardverelőnyben van egy olcsóbb X90 Pro+, melynek a költségsapkájába csak belefért négy méretes, nagyfelbontású szenzor, és ez követendő példa lehet a tradicionális gyártók számára, ha a csúcskamerás marketing mögé a hobbifotósokat is megnyerő minőséget kívánnak biztosítani. Az alapok jók, az építményen viszont még lehet dolgozni.

Bone123 a.k.a. Hidegkuti Zoltán